Azokat a vegyületeket, amelyek ionizálása során csak hidrogénionokat (H+) adnak kationként, savak közé soroljuk; Alternatív megoldásként a vízben oldódó és protonok felszabadítására képes anyagokat H₃O⁺ (hidroniumionok) képzésére szintén savaknak tekintjük. Minél nagyobb a H3O⁺ koncentrációja, annál erősebb az oldat savassága. Még a tiszta vízben is 10-7 mol/l koncentrációban vannak jelen H3O+-ionok.
A savakat széles körben alkalmazzák, és számos ipari és laboratóriumi környezetben használják; az általánosan használt példák közé tartozik a kénsav, a sósav és a salétromsav. Számos kémiai reakció megy végbe vizes oldatokban, ahol a pH-érték kritikus szerepet játszik. Például, ha szén-dioxidot buborékoltatnak át Ca2+-ionokat tartalmazó oldaton, az oldat pH-jától függ, hogy kalcium-karbonát csapadék képződik-e vagy sem. Bizonyos reakciókat állandó pH-szinten kell végrehajtani; ennek eléréséhez pufferoldatként gyakran alkalmaznak gyenge savat (vagy bázist) és a megfelelő sót tartalmazó oldatokat. A normál emberi vér pH-ja megközelítőleg 7,4 (pufferrendszereket tartalmaz, mint például HCO3-/H2CO3 és HPO42-/H2PO4-); az ettől az értéktől való kismértékű eltérések is káros hatással lehetnek az egészségre.
